A bor elemzésének egyik elsődleges módja a testességének megvitatása. Míg társaságban nem illik beszélni valakinek a testéről, addig a borban a test nem a formásságot jelenti, hanem azt, hogy milyen érzés van a szánkban amikor megkóstóljuk.
A bor testességét három kategóriába sorolhatjuk: könnyű, közepes és tel. Kicsit a sovány tej, a teljes tej és a tejszín közötti különbségekhez lehet hasonlítani. Bár számos tényező hozzájárulhat a bor testéhez, a fő tényező az alkohol. Emiatt általánosságban ránézve az alkoholtartalmára könnyen rálehet jönni, hogy az elfogyasztott bor milyen testkategóriába tartozik.
Az alkohol azért járul hozzá a bor testességéhez, mert az alkoholtartalom határozza meg a bor viszkozitását, és felelős a bor kortyolásakor tapasztalt nehéz vagy könnyű szájízért. A viszkozitás egy olyan fogalom, amelyet a középiskolai természettudományokban tanultunk, a folyadék folyással szembeni ellenállását jelenti (pl. a víz kevésbé viszkózus, mint a méz, mert kisebb a súlya és könnyebben mozog).
Ahogy a bor egyre több alkoholt tartalmaz, úgy válik egyre viszkózusabbá (azaz nehezebbé válik, és ezáltal teltebb érzést érzünk a szánkban). Ezért nevezzük az erősen viszkózus bort testesnek, az alacsony viszkozitású bort pedig könnyűnek. Jó ha tudod: az alkoholszázalékot mindig fel kell tüntetni a bor címkéjén.
Általánosságban:
A 12,5% alatti alkoholtartalmú borok könnyűnek számítanak. Általában ezek azok a fehérborok, amelyeket frissítőnek tartunk. Jó példák ezekre a furmint és a hárslevelű.
A 12,5% és 13,5% közötti borok közepes testűnek számítanak. Jó példák ezekre a borokra a Rosé és a Sauvignon blanc.
Végül, minden 13,5%-nál nagyobb alkoholtartalmú bor testesnek számít. Néhány bor, amely általában meghaladja ezt az alkoholszintet, és testesnek tekinthető, a Cabernet , a Merlot és a Malbec .
Míg a 13,5% feletti alkoholtartalmú borok többsége általában vörös, a Chardonnay remek példa a fehérre, amely gyakran testesnek is tekinthető.
Add comment
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.