Amikor borillatot érzünk, felkészítjük az agyunkat a borra, amit mindjárt megkóstolunk. Szaglásunk erősen befolyásolja hogyan dolgozza fel az agyunk az ízeket. A bor megszagolásához emeljük a poharat az orrunkhoz, csukjuk be a szemünket – ilyenkor nem baj ha furcsán érezzük magunkat, mert többféle illatot lehet így érezni–, és vegyünk egy mély levegőt. Miután megéreztük a borillatot, gondoljuk át, milyen ízjegyeket ismerünk fel: rossz válasz nincs! Ha fehérborról van szó, talán banánt, citromhéjat, ananászt vagy hasonló gyümölcsös illatot érzünk. Ha csak annyit tudunk mondani, hogy csak a szőlő illatát érezzük, az is teljesen rendben van. Az agyunk sajátossága, hogy csak olyan illatokat tud feldolgozni, amelyek a már a memóriában vannak, vagyis olyan illatokat, amelyeket korábban már éreztünk.
Most, hogy felkészítettük az ízlelőbimbóinkat, nézzük meg, hogy milyen illatok jelezhetik, hogy valami nem stimmel a borral, például ha dugós. Dugós bort inni nem kellemes, így ha bármi olyan szagot érzünk, ami nedves újságpapírra, penészes, nyirkos pincére, régi vizes rongyokra emlékeztet, akkor valószínű, hogy a bor dugós. Ha nem vagyunk biztosak benne, bátran kérdezzük meg az ivócimboráinkat, hogy éreznek-e hasonló illatokat, és soha ne féljünk megkérdezni a felszolgálótól, hogy mit gondolnak, mert ha dugós a bort, akkor ki kell cserélniük. Itt érdemes tisztázni, hogy egy bor csak akkor lehet dugós illatú, ha dugóval zárták le. Ha ehelyett csavaros kupakkal zárják le a bort, akkor dugós illat nem lehetséges.
Most, hogy megtanultuk a borok rendellenességeit és a szaglást, a következő lépés az ivás!
Add comment
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.