Tokaj, az örök iránytűnk
Bár fiatalságom számos emléke köt ehhez a vidékhez, utam a borhoz nem egyenes vonalon vezetett. Kezdetben csak csendes megfigyelő voltam. Nem a bort kóstoltam, hanem édesapám lelkesedését figyeltem: azt a megmagyarázhatatlan erőt, amivel Tokaj magához láncolta őt. Ez a korai, kívülálló csodálat volt az alap, amire később a Veze Birtok épült.
De nemcsak a családi példa, hanem a mádi emberek tartása is formált. Ez a vidék nem adja könnyen a kincseit; a köves, vulkanikus talaj kemény, kitartó munkát követel. Figyeltem a helyiek csendes szorgalmát, azt a magától értetődő alázatot, amivel nap mint nap a tőkék közé lépnek. Számukra a szőlőművelés nem csupán elvégzendő munka, hanem egyfajta ősi, néma szövetség ember és természet között.
Ma már nemcsak csodáljuk ezt a vidéket, hanem együtt lélegzünk vele. Ezt a generációkon átívelő, szívós elhivatottságot tekintjük mi is mércének. Minden döntésünket és világnézetünket a hegyek, a kövek és az itt élő emberek kitartása formálta.
