A borkóstolás alapjai

Nincs jó vagy rossz módja a bor ízlelésének. Ez ilyen egyszerű – ízlik amit iszunk vagy nem. Itt, a Veze Birtokon megértjük, hogy a bor kóstolás módszere elsőre ijesztőnek tűnhet, ezért ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a különböző aspektusait, így kényelmesen és magabiztosan érezhetjük magunkat borkóstolás közben.

1. A borkóstolás alapjai

Nincs jó vagy rossz módja a bor ízlelésének. Ez ilyen egyszerű – ízlik amit iszunk vagy nem. Itt, a Veze Birtokon megértjük, hogy a bor kóstolás módszere elsőre ijesztőnek tűnhet, ezért ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a különböző aspektusait, így kényelmesen és magabiztosan érezhetjük magunkat borkóstolás közben.

Kóstolás előtt

A borkóstolás első lépése azelőtt megtörténik, mielőtt ténylegesen megkóstolnánk a bort. Amikor bor kerül a pohárba – mielőtt megforgatnánk, megszagolnánk vagy megkóstolnánk– , csak vizsgáljuk meg kívülről. A bor színe sokat elárul a borról, amit inni fogunk. Ilyenkor sokan szeretik a borospoharukat fehér háttér előtt tartani, mert így könnyebben ki lehet venni a színárnyalatokat. A bor színe sokat elárul arról, hogy milyen bort fogunk inni. Az első dolog, amit érdemes fejben tartani, az az, hogy a bor színe a szőlő héjával való érintkezésből adódik. Minél hosszabb időn át érintkezik a bor ezekkel a héjakkal, annál inkább adják majd színüket a bornak. Olyannyira, hogy ha szőlőt meghámoznánk, kinyomnánk a levét, és soha nem engednék, hogy a héjával érintkezzen, a kapott bornak egyáltalán nem lenne színe. Mivel a szőlőhéjnak sok sajátossága van, ahogy a narancs héja is tisztább narancsízű, vagy az alma héja több rostot tartalmaz mint a gyümölcshús, minél hosszabb ideig érintkezik a szőlő héja a borral, annál több jellemzőt kölcsönöz a bornak. Ezen felül a tölgyfahordóban érlelés segíthet a színek világosabbá vagy sötétebbé tételében különösen a fehérborok esetében.

Fehérborok esetén érdemes a sárga szín árnyalatának vizsgálatával kezdeni. Világos, enyhén világos, vagy sötétebb, majdnem megközelíti a szalma színét? A fényes, csillogó fehérborok, amelyeken át lehet látni, minimálisan érintkeztek a szőlőhéjjal, és általában ropogósak és frissítőek, mint egy limonádé egy forró nyári napon. Ezeket a borokat jellemzően nem tölgyfahordóban érleltek.

Ha a bor sötétebb és mélyebb sárga, akkor ez általában egy jó jel arra, hogy a bort tölgyfahordóban érlelték. Simább ízű, sokkal teltebb és gazdagabb lesz. 

Most, hogy a bor színének a szakértőivé váltunk, ideje megtanulni, hogyan kell a bort a pohárban megforgatni, szellőztetni.